Kamrás Ria sikeres üzletasszony, coach, mentor, ám mindenekelőtt nő és anya. Saját elmondása szerint sem egyszerű lavírozni a munka és a család között, mégis szerencsésnek érzi magát, hiszen azt csinálhatja, amit igazán szeret.
Hogyan tudod megtartani az egyensúlyt a munka és a család között?
Ha egy tökéletes világban élnénk, akkor azt mondanám, hogy természetesen mindenre van időm és a gyerekeim mindig annyit kapnak belőlem, amennyit szeretnének. Ez persze csak egy tökéletes világban van így, amúgy pedig olyan kihívás ez, ami mindig éberen tart. Nem lehet jó tanácsot adni, fontos, hogy jól működjenek a szenzoraink. Vannak olyan időszakok, amikor a munkahely és az ottani problémák megkívánják azt, hogy fizikálisan vagy fejben többet legyek ott. És persze vannak olyan periódusok is, amikor érzem, hogy több időt igényel a családom. A kisebbik fiam most kamaszodik, ilyenkor előfordul, hogy azt mondja: szeretne velem elmenni valahová és meginni egy kávét. Ilyenkor tudom, hogy valami fontosat akar mondani, így akár egy találkozót is lemondok azért, hogy egy órát vele töltsek. Ettől függetlenül nincsen tökéletes egyensúly.
Van olyan, amit másképpen csinálnál?
Régen sokszor előfordult, hogy a kocsiban utazva a gyerekeim valamit szerettek volna elmondani, de folyamatosan csörgött a telefonom. Egy idő után azt mondta a kisebbik fiam, hogy „téged nem is érdekel, hogy mi van velem”. Ez a mai napig marcangol, viszont egyben egy nagyon nagy felkiáltójel is volt. Hiszem, hogy a gyerek is tanítja a szülőt; én ezzel az egy mondattal nagyon nagy tanítást kaptam a gyerekemtől és azóta sokkal jobban odafigyelek erre. Bár a múltat nem tudom megváltoztatni, egyet mégis tudok: nyíltan beszélni ezekről a dolgokról. Hiszem azt, hogy az ember hibázhat – én is, ők is. Ezt fel kell vállalni, és ha megbeszéljük, akkor előbbre vagyunk, mintha besöpörnénk mindent a szőnyeg alá. Ez az egyensúly olyan, mint egy csónak a hullámzó tengeren: egyszer egy kicsit feljebb van, egyszer egy kicsit lejjebb. Időnként becsap a víz, máskor fel is borulhatsz, és úgy érzed, hogy itt a vég. Ez egy folyamatos balanszírozás. Azt gondolom, hogy egy nő a gyereke megszületésével meg is szerzi ezeket a belső indíttatásokat, amelyek olyan erősek, hogy ha akarja, akkor megtalálja a módot arra, hogy anyaként és felkészült, erős vezetőként egyaránt helytálljon.
Mennyivel nehezebb anyaként? Olvass tovább ITT!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése