A problémák csak megoldandó feladatok – vallja Kamrás Ria, s ennél jobban össze sem foglalhatta volna azt a fajta életszemléletet, amely szerint éli a mindennapjait. Riánál mindig félig tele a pohár, az élethez és az emberekhez való pozitív hozzáállását pedig igyekszik másoknak, így közvetlen munkatársainak is átadni.
Mennyire nehéz ma nőként, női vezetőként érvényesülni?
Nem érzek különbséget. Mindig is emberekkel foglalkoztam, így elmondhatom, hogy elég jó az emberismeretem. Egyes helyzetekben pontosan tudom, hogy az adott, férfi tárgyalópartnerem hogyan viszonyul hozzám. Ilyenkor a hagyományos női szerepemet veszem elő, mert arra van éppen szükség. Ennek persze rengeteg előnye van. Azt a női energiát, azt a kis finomságot, amit egy nő tud adni, egy férfi például nem tudja megvalósítani egy üzleti tárgyaláson. Az előkészítő, hangulati ráterelést a legtöbb férfi – legalábbis tapasztalataim szerint – nem tudja ennyire rugalmasan kezelni. Ösztönösen több megérzése van egy nőnek, amit akár tárgyalás közben is „le tud venni” és úgy tudja irányítani a megbeszélést. Úgy érzem, én elég jól tudom ezeket a tárgyalásokat menedzselni, illetve adott esetben konfliktusokat is tudok finoman, a nőiességemmel átlendíteni, amit két, egymásnak feszülő férfi sokszor nem tud megtenni. Szóval én nem látom ezt különösebben nehéznek, inkább előnyként élem meg – nálam egyébként is mindig félig tele a pohár.
Éltél és dolgoztál Kanadában, ami sok tekintetben egy egészen más kultúra. Az elején biztosan voltak nehéz pillanatok. Hogyan élted meg ezeket?
Kanadába egyfajta bevándorlóként mentem, és egy teljesen új életet kezdtem. Persze tudtam valamilyen szinten angolul, de az akcentusom azért mindig érezhető és hallható volt. Nem volt kapcsolati tőkém, ami kezdetben nagyon nehéz volt, hiszen nem ott jártam iskolába, nem ott kezdtem a szakmai munkámat, vagyis teljesen a nulláról kellett építkeznem. Ezt a fajta másságomat én mégis előnyként éltem meg. A kulturális különbséget szerencsére gyorsan a javamra fordítottam, és igyekeztem nem azon siránkozni, hogy milyen nehéz egy idegen országban karriert építeni. Elég gyorsan rájöttem arra, hogy ez egy megkülönböztetés, és ezt elkezdtem a kommunikációmban is használni. Ha valakit például vissza kellett hívnom, akivel már egyszer találkoztam, akkor úgy mutatkoztam be, hogy: „Szia, Kamrás Ria vagyok! Tudod, az az európai hölgy, akinek az a cuki akcentusa van”. Innentől kezdve mindenki tudta, hogy ki vagyok, ráadásul volt egy jó alaphangulata a beszélgetésnek. Ezt nem hátrányként éltem meg, nem rejtegettem, hanem inkább kidomborítottam és az előnyömmé változtattam.
Kattints IDE és olvasd el, milyen pluszt hoztam magammal Kanadából. Lemaradtál az előző interjúmról? ITT azt is elolvashatod.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése