Az iskolakezdés minden szülőnek izgalmas időszak, főleg akkor, ha gyermekét először küldi általános iskolába vagy – mint az én esetemben is – a középiskola első évébe. Az én helyzetem egy picit mégis különlegesebb, hiszen magam is tanítottam.
Régen a szeptemberek mindig egy új időszakot, egy új kezdetet jelentettek, hiszen tanérként az év mindig szeptembertől júniusig tartott. Ugyanúgy vártam a nyári szünetet, az év végét, a töltekezést, mint a gyerekek. Aztán természetesen ugyanolyan izgatott voltam szeptemberben, és alig vártam, hogy újra az iskola falai között legyek és egy új osztályt ismerjek meg. Miután otthagytam a tanári pályát, emlékszem, milyen furcsa érzés volt az első 1-2 év tanítás nélkül. Aztán persze teljesen más irányt vett az életem; utána az év már nekem is januártól decemberig tartott – egészen addig, amíg az első gyerekem iskoláskorú nem lett.
Fontos, hogy az iskola ne szenvedés, hanem élmény legyen
Az első gyereknél mindig nagyobb az izgalom a szülők részéről, míg a második gyerek már belenő ebbe – ez nálunk is így volt. A kisebbik fiamnak is természetes volt, hogy a bátyja iskolába jár, és egyszer majd ő is suliba megy. Nála ez már magától értetődő volt, kevésbé volt várt dolog, mint a nagyobbik fiam esetében. Szerintem az első tanévnek az a lényege, hogy legyen egy egészséges izgatottság és kíváncsiság a tudás, az újdonságok iránt. Az a meggyőződésem, hogy a tanító nénit is a gyerekhez kell keresni. Fontos, hogy a gyerek karakteréhez, személyiségéhez a lehető legjobb pedagógus társuljon, hiszen így érzi majd jól magát. Az egész iskolának erről kellene szólnia, elvégre mi is azokat a tantárgyakat és éveket szerettük a legjobban, ahol jó volt a tanár. Ha ez működik és megvan ez a fajta „kémia”, akkor az iskola nem szenvedés, hanem egy mindennapos élmény lesz a gyerekek számára.
A folytatásért kattints IDE!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése