Kamrás Ria - Mire tanít minket a sport?
Örömteli pillanatokból szerencsére nem volt hiány az elmúlt 2-3 hétben, én magam is „gyermeki” lelkesedéssel szurkoltam és izgultam végig a magyar csapat szereplését a budapesti vizes világbajnokságon.
Bár sajnos nem tudtam a helyszínen szurkolni a magyar sportolóknak, így is hihetetlen érzés volt látni azt a lelkesítést és buzdítást, ami az elmúlt napokban, hetekben a magyarokat jellemezte. Elképesztő volt látni, mennyire összehozott mindenkit ez a két hét – ehhez hasonlót legutóbb a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság idején tapasztaltam. Mivel a fiaim vízilabdáztak, természetesen egyetlen meccset sem hagyhattunk ki; az egész család együtt szurkolt a tévé előtt a fiúknak és a lányoknak. Bár a vízilabdás lányok sajnos korábban búcsúztak, így is megmutatták az egész világnak, hogyan kell egy hazai vereség után felállni a padlóról és tovább küzdeni. A fiúk kitartásának hála pedig idén újra világbajnoki döntőt izgulhattunk végig, és bár a dobogó legfelső fokáról lecsúsztunk, azért az az ezüst is nagyon szépen csillog.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése